Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tőled, légy az enyém százszor.

Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged szeretlek.

Ha van egy szív, mely érted dobban,  szeresd őt mindenkinél jobban,

mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.

Te vagy a nap mely, lenyugszik este, te vagy a hold, az éjszaka teste.

Te vagy a csillag, mely a szemembe ragyog, tudd meg, hogy szeretlek nagyon!

Te vagy az egyetlen ki örömöt okoz, nélküled az életem egy bezárt doboz.

Várom a percet mikor újra láthatlak, s a dobozból kitörnek a titkos vágyak.

Elszeretném mondani, hogy szeretlek téged, eszembe vagy, bárhová is nézek.

Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni, és elmondani neked, nélküled nem érdemes élni.

Gyűlölöm a napot, mert érinthet téged, gyűlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel.

Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet, elmondani nem lehet, úgy szeretlek téged.

Úgy szeretnék sokszor vándorfelhő lenni, suttogó széllel hozzád repülni.

Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.

Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem.

Mindig itt vagy velem, még is oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.

Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok, csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok.

Utam bármerre is vezet, a szívem örökké csak téged szeret.

Egy gyöngéd ölelés, mi elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élj, mely megér minden kincset.

Egy forró csók, mely tüzes a vágytól, érzem hozzád láncol.